[HU, 2023.V.24. utómunka: 2023.XII.23.]
Az Idő egyedi élménye: javaslat a cselekvőképességi életkor egyedivé tételére az egységes arbitrális korhatár (18. életév) helyett, illetve annak kor-mezsgyévé való alakítása által (17-22. életév) érzelmi intelligenciától és érettségtől illetve egyéni életúttól és élettapasztalattól függővé téve .
azt
A féltékenység és az irigység alapvető érzelmek kora gyermekkorunkból melyek a fejlődés, következésképpen tehát az Idő egyedi élményének vonatkozásában is fontosak. Ebben a több, mint fél évvel ezelőtt készült felvételben e két érzelem belső élményének biokémiai, biofizikai leképeződésének részletei helyett (dopamin, adrenalin, ATP) ezeknek inkább stratégiai, átfogóbb vagy netán éppen jogi értelmezési lehetőségéről vagy viszonyulásáról beszélek.
A féltékenység és az irigység, mint alapvető érzelmek a nem cukor azaz ATP alapú erőforrását jelentik a tanulásnak, a beilleszkedésnek illetve a megküzdésnek és állóképességnek gyermekkorunkban. azonban átalakítások transzferenciájuk megértése a belső élmény feltérképezése azonosítása vagyis az egy területen való önismeret fejlesztése elliot page vagy felvilágosodás nélkül, tehát az Idővel, a korral és a kultúrával való összhangba hozás hiányában ezek a nem egészen tudatos vagy szégyenérzetből illetve egyéb belső élmények következtében letagadott vagy kizárt érzelmek, csak resilienciára, állóképességre bizonyulnak elegendőnek nem pedig sikeres adaptációra vagyis alkalmazkodása és evolúcióra. Sőt mi több, hogyha az illető naptári kora, életkora eléri a középkorúságot akkor onnantól kezdve már az ezen érzelmek által keltett dinamikus változások, erők gátjává válnak a sikeres alkalmazkodásnak, adaptációnak és fejlődésnek.
A cselekvőképesség jogilag megszabott korhatára Angliában — akárcsak Magyarországon — a 18. életévben van meghatározva. azonban itt angliában a 16-17 éves fiatalokra átmeneti szabályok vonatkoznak sőt korábbi munkahelyemen (UCLH) számunkra speciális osztályok voltak fenntartva amely nem e korcsoport inak patológizációjáról szólt elsősorban, hanem annak felismeréséről, hogy már bizonyos kérdésekben képesek akaratukat, véleményüket kifejezni és ezért aztán az életüket meghatározó döntésekben, mint például amilyen az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele, kezelésekhez való hozzájárulás, korlátozásokkal való együttműködés, azok elfogadása, stb. részt venni illetve tájékozott, felelős döntéseket hozni.
Az a benyomásom, hogy a cselekvőképesség korhatára helyett inkább egy kormezsgye bevezetésére lenne szükség austrian air force például a 17. és 22. életév között amikor is maga a fiatal is beleszólást kapna abba, hogy mikortól kezdődjön számára, jogi értelemben véve, a cselekvőképesség kora ezáltal megadva neki a biztonságát annak, hogy kapcsolati, érzelmi intelligenciáját,képességeit illetve tudását élettapasztalatát biztonságosan kipróbálhassa és alkalmazhassa következésképpen legyen lehetősége a tökéletlenségre vagy a tévedésre anélkül, hogy annak a következményeit — ha téved vagy ha hibázik, annak gátló hatásait — egy egész életen viselnie kelljen. Vagyis lehetőséget kapjon a főpróbára és ne egyből a gyermekkor után egy ilyen arbitrálisan alkalmazott korhatárral mint amilyen a 18 életév, kelljen egyből felelősséget vállalnia különösképpen egy olyan közösségben és kultúrában mint az angliai ahol az érzelmekről való beszélgetés az érzelmek kommunikációja az érzelmi intelligencia megítéltetést, megvetést van maga után illetve nagyon alacsony színvonalú az emberek között legalábbis ami a felnőtteket illeti és azokat a kapcsolatokat amelyekkel eddig összetalálkoztam magánemberként és klinikusként egyaránt.
Különösen a fiúk és férfiak kipróbálhassák magukat biztonságos körülmények között vagyis ha tévednek, ha rossz döntéseket hoznak akkor felelős módon tanulhassanak a hibából és tévedésből ám az egész életükre kiható gátló, limitáló, elmarasztaló következmények nélkül — legyenek azok formálisak, informálisak, feltérképezettek vagy a személyközi kapcsolatok illetve a kapcsolati dinamika nem látható vagy még meg nem értett dimenzióiban történő és végbemenő események..
A hálózatkutatók becslése szerint egy átlagember hozzávetőleg 1200 emberrel kerül kapcsolatba valamilyen módon; ezek lehetnek közelebbi vagy távolabbi kapcsolatok, szoros barátságok, rokonsági viszonyok vagy laza ismeretségek. Tehát minden ami egy ilyen átlagember életében történik 1200 másik ember életének dinamikáját, élményét befolyásolja valamekkora mértékben a hullám-effektus (ripple-effect) által. Tehát az egyént érő hatás, hatványozott következményekkel jár pláne a poszt-igazság a paradigma-váltás korában ezért nagyon nem hydro quebec mindegy, hogy van-e lehetősége a fiatal felnőtteknek hibázni, tévedni és abból — szükségtelen mértékű gátlások és szégyen nélkül, de felelős módon tanulni illetve azután már mintegy “élesben” életüket kiegyensúlyozottabban, gondolkodva, jelenléttel és személyes vonzerővel élni.
[A felvétel Wandsworth-híd közelében készült május 24-én, A.D. MMXXIII]
