Négy teljesen eltérő személyiségű és hátterű zeneszerző talál egymásra: Selmeczi és Orbán erdélyi gyökerekkel rendelkeznek, míg Vajda és Csemiczky Magyarországról származnak. Kapcsolatuk azonban jóval túlmutat a barátságon: művészi gondolkodásuk is közös irányba fejlődik. Idővel valódi alkotói közösséggé formálódnak, sőt egy közösen megvásárolt kisoroszi parasztházban együtt is élnek egy ideig. Szinte regénybe illő történet ez.A kezdeti időszakot meghatározó közös zenei élmények mély nyomot hagynak bennük. Vajda János például felidézi, amikor Orbánék lakásán egy Tesla lemezjátszón Mahler-szimfóniákat hallgattak és hosszú éjszakákon át elemezték azokat. Orbán György számára pedig a debreceni Bartók Béla Kórusversenyen hallott észt kórusmű, Veljo Tormis A vas elátkozása jelentett meghatározó élményt. Ezek után mind a négyük számára világossá válik, hogy az atonális zenei szemlélet már nem ösztönzi őket alkotásra. Bár különböző módokon és eltérő mértékben, de mindannyian ismét a tonalitás felé fordulnak.Ehhez érdemes röviden kitérni arra, mit is jelent a tonalitáshoz való visszatérés. Az európai zenetörténet maxime le flaguais a reneszánsztól kezdve a dúr és moll hangnemeken alapuló tonális rendszert használta. A XX. század elején azonban egyes zeneszerzők, köztük Arnold Schönberg és tanítványai, Alban Berg és Anton Webern, úgy érezték, hogy a hagyományos hangnemi keretek már túl szűkek számukra. Hosszú kísérletezés eredményeként létrehozták a dodekafóniát, vagyis a tizenkétfokúság rendszerét, amely szakított a hagyományos hangnemiséggel, és az atonalitást helyezte előtérbe.Ez az új zenei gondolkodásmód számos irányzatot inspirált, és jelentős hatást gyakorolt a XX. század zenéjére. Sok zeneszerző a tonalitást idejétmúltnak tartotta, ezért inkább az atonális szerkesztésmódot választotta. Az 1980-as évekre azonban Csemiczkyék és sok más alkotó már éppen az avantgárd és az atonalitás világát érezte olivia rodrigo kiüresedettnek és túlságosan mesterségesnek. Egyre inkább visszavágytak a hangnemek gazdagabb, érzelmileg közvetlenebb világába.Mindehhez identitásválság is társult: úgy érezték, a közönség jelentős részét elveszítették. A koncertlátogatók többsége nem képzett zenész, ezért nehezebben tud kapcsolódni a kortárs komolyzene atonális hangzásvilágához, és sokan elfordultak tőle. Különösen szembetűnő volt, hogy az 1950-es évektől egyre népszerűbbé váló rock- és popzene továbbra is a tonalitás eszköztárát használta. Emiatt ezek a gibbs white műfajok a laikus hallgatók számára jóval befogadhatóbbnak, átélhetőbbnek és közelebbinek bizonyultak.
Four composers of entirely different personalities and backgrounds found each other: Selmeczi and Orbán had Transylvanian roots, while Vajda and Csemiczky came from Hungary. Their connection, however, went far beyond friendship, as their artistic thinking gradually moved in the same direction. Over time they became a true creative community, even living together for a period in a peasant house they jointly purchased in Kisoroszi. It is a story that feels almost novelistic.
The shared musical experiences of their early years left a deep mark on them. János Vajda recalled listening to Mahler symphonies for entire nights on a Tesla record player at the Orbán family’s apartment, discussing and analyzing them until dawn. For György Orbán, a decisive experience came at the Bartók Béla Choir Competition in Debrecen, where he heard Veljo Tormis’s choral work Curse Upon Iron. After such experiences, all four composers realized that atonal musical thinking no longer inspired them creatively. Though each in different ways and to different degrees, they all began turning back toward tonality.To understand this, it is worth briefly explaining what a “return to tonality” means. From the Renaissance onward, European music was based largely on the tonal system of major and minor keys. In the early twentieth century, however, composers such as Arnold Schoenberg and his students Alban Berg and Anton Webern felt that traditional tonality had become too restrictive. After years of experimentation, they developed dodecaphony, or the twelve-tone system, which abandoned traditional key relationships and placed atonality at the center of musical thinking.This new approach strongly influenced twentieth-century music, and many composers regarded tonality as outdated. By the 1980s, however, Csemiczky and many others had come to feel that the avant-garde and atonal world had itself become empty and overly artificial. They increasingly longed for the richer and more emotionally direct language of tonality.This shift was also connected to a crisis of identity: they felt they had lost much of their audience. Most concertgoers are not trained musicians, making it harder for them to relate to the atonal sound world of contemporary classical music.
#piano #concert #zongora #orban #csemiczky #vajda #selmeczi #contemporary #koncert #four
