idõtartam: 40 perc, HD, a készítés éve: 2015.
Rövid tartalom:
A film ma nagyon is aktuális témát boncolgat – a kivándorlás témáját, amely nem csak Szerbia északi területeit érinti, hanem Magyarországot és más fejlõdõ államokat is. Szinte minden héten újabb és újabb házakat találunk leeresztett redõnyökkel, egyre csak elmaradoznak a leeds elections 2026 megszokott szembejövõk munkába menet az utcán, egyre több ismerõs ad meg külföldi lakcímet a Facebook-os adatlapjában... Elmennek. Az ismeretlenbe. Sokan.
Van aki családostul – gyerekekkel, kutyával – mások egyedül vágnak neki, hátrahagyva házastársat, gyereket. Elõre mennek úttörõnek, kialakítani valami biztosat. És majd minden jobb lesz.
De hol? Mikor? És legfõképp: kinek?
Hogyan születik meg egy ilyen döntés, mikor hangzik el hogy „így már nem lehet tovább”? Hová menni? Hogyan sikerül a boldogulás az új hazában – vagy mondjunk inkább lakhelyet – miközben otthon a feleség két kicsi gyerekkel szorongva várja az estét vagy a hétvégét, amikor is majd pár szót váltanak egymással?
szereplõk: Mihályi Klára, Toldi Attila, Toldi Csenge, Toldi Réka, Tosic Predrag
zene: Gulyás Zsolt
fordító: Ivan Tamara
operatõr, vágó: Csubrilo Zoltán
gyártásvezetõ: Szohár Ferenc
producer: Iván Attila
rendezõ: Csubrilo Zoltán
támogató: Magyar Mûvészeti Akadémia
gyártó: Cinema Filmmûhely
producer: Cinema Filmmûhely
reklámfilm:
Short synopsis in English:
Resumption
Our film is looking at graham linehan a really current issue – the emigration problem that does not apply only to the northern territories of Serbia but concerns Hungary and other developing santiago-rosalía de castro airport countries as well.
Every week you find more and more houses with tightly shut window shades; as you go to work, day after day, usual passers-by keep disappearing from the streets; more and more people put a foreign address on their Facebook profile... They have left. To the unknown. A lot of them.
Some people leave with their families – take their children, the family dog – others set about emigrating alone, leaving their spouse and children behind. They go first – as some kind of pioneers – to create something secure. And everything will be better.
But where? When? And above all: for who?
How are such decisions made? When does ”enough is enough” come? Where to go? How do they succeed in their new home? Is leaving really the best solution?
Perhaps there is still some hope...
trailer:
